Nos, nemrég értem haza, és azt kell mondjam, nagyon elvagyunk fáradva Édesapámmal. Egy utazáson vettünk részt, mellyel azt hittük, kicselezhetjük az Adó Hivatalt, lássuk, hogy sikerült-e...
Az igazság az,hogy szabad emberek lettünk, bárhova mehetünk, nincsenek megkötések, nincsenek határidők, stb... Egy szó,mint száz, kilakoltattak minket...Elvittek mindent a fejünk fölül,és alól, és mellől is...Az utóbbi idők eseményeit sikerült pár képben megörökítenem,amit meg is osztok Önökkel, kedves Olvasók!
Szóval, mióta nincsen hol lennünk, alkalmi munkákon élek. Tudják, olyasmi alkalmi munkára gondolok, amiket az évben általában egyszer szokás végezni..Így történt ez December 5.én is...
Sőt, ugyebár Jimi Hendrix szomszédja voltam anno, így a tőle ellesett trükkökkel megpróbálkoztam az utcazenéléssel is, több-kevesebb sikerrel...
A hihetetlen erőfeszítésünk által megkeresett bevételünkért sokszor véresen meg kellett harcolnunk más hajléktalanokkal, de voltak ám mezei porbafingó "gengszterek" is, akik csak úgy el akarták lopni a pénzünket...Én nem hagytam, Édesapám fotózott.
Ugyebár számtalan utazásaim során, a Keleten való ottlétem idején sikerült a Dalai Lámától elsajátítanom a meditálást, örülök,hogy most végre esett a hó és hideg van,mert így még jobban megtalálom meditálás közben a belső Énemet...

És végül itt egy kép,amely tegnap készült, Édesapám és Én vagyok rajta, ugyebár Édesapám egy nagyon titokzatos ember, nem engedi meg,hogy csak úgy megnézhesse bárki az arcát...
Végül köszönöm mindenkinek,hogy látogatja a blogot, a blog feltámad! És hogy honnan írok, amikor nincs hol laknom? A következő postban kiderül.
Addig is hadd osszak meg Önökkel egy bölcsességet Maya Patrick barátomtól.: "Csak akkor látunk igazán,ha kinyitjuk a szemünket..."