Itt az új rovat, melynek címe: "Rozmár Úr megmondja". Itt és most olyan dolgokról fogok beszélni,írni amik engem zavarnak,esetleg érdekesnek,vagy nevetségesnek találok. Olyan dolgokról, amik a fiatalok körében nagyon felkapott. Nagyon.

Most a stílussal kezdem. 

Kezdjük a legelején. Mi is az a stílus/divat/trend? Egy olyan dolog,ami valaki által kitalált, futótűzként terjedő, követendő, mindenkitől valamilyen formában megkövetelt, média segítségével terjesztendő, méregdrága és/vagy felesleges szar.

Nem azt mondom, valaki kinézhet úgy mint a legnagyobb filmsztár,vagy a legnagyobb modell, ha van rá pénze. Akiknek nincs erre pénze,azoknak gagyibb,de látszatra ugyanolyan ékszereket,cipőket,ruhákat készítenek,amik olcsók és mindenki megveszi. Aztán mindenki alakítgatja a saját, "egyedi" stílusát,de közben észre sem veszik,hogy meg van kötve a kezük,illetve korlátolt a választék,és ezért egyáltalán nem lesz valaki egyedi,csak ahogy a fiatalok mondják, az emberből egy ilyen "tömegcucc" lesz.

És ezennel el is érkeztünk a fiatalok körében közkedvelt,illetve legjobban utált szinte már-már "faj"-hoz, ami nem más mint az EMO. Annyira nagyon nagy méreteket öltött ez a stílus, hogy ha beír valaki annyit a Google-keresőbe,hogy emo, akkor bizony 274 000 000 találat-ot fog kiadni, ami bizony cseszettül sok, már elnézést a trágár kifejezésért...

Mi az az emo? Ha annyit mondok,hogy 10000 színűre festett haj, kifestett szemek, állig leérő félpofát eltakaró hajviselet, hatalmas érzékenység, piercing mindenhol, buzulás, felülről önmagadra fotózás, térdig letolt női "csőnadrág", kockás övek, sírás, érvágás akkor már mindenki tudja,hogy miről beszélek.

Az emo-t nem igazán lehet meghatározni,annyi, de annyi féle-fajta van már belőle,hogy meg sem lepődnék,ha a szomszédunk, Mária néni is emo lenne.

Na jó...meglepődnék.

Aztán a másik dolog a zene... Ezek az idióták olyan egy trágya, és iszonyatos "zenét" hallgatnak,hogy egyszerűen nem bírom idegekkel.

A kezdetben emo zenekarok kezdenek "jó útra térni", mint pl.: a 30 second to mars , My Chemical Romance és a számomra meglepően jó, bár elég furcsa nevű fiatalember, Skrillex. És még sorolhatnám,bár ők még mindig nem tudtak olyan színvonalas nótát csinálni,amely nekem tetszik,de azért nem annyira rosszak az új zenéik. 

Egyszer Édesapámmal együtt meghallgattuk a Tokio Hotel nevű emo zenekar egyik számát,amit rajtunk kívül már több millióan láttak az egyik legnagyobb videómegosztó oldalon, és miután kínkeservesen végighallgattuk, Édesapám 5 másodpercen belül összeesett, utólag kiderült agyvérzése volt,és még a dobhártyája is beszakadt, sőt szívrohama volt,mert egyszerre akarta kigondolni,hogy hogyan ölje meg őket, eközben próbálta becsukni a fülét valahogy,sőt a szíve rákészült egy pár napnyi intenzív futásra, de valahogy ez túl sok volt neki.

Nem lett nagy baja,mert Édesapám rengeteg mindent kibír,viszont egy biztos, rengetegen az emo-t már cikinek tartják,és igaz,hogy rengeteg van még belőle, de az emo korszak elcsendesülni látszik...Egy időre...